Tóth Bea – óvodavezető

„Mi leszel, ha nagy leszel?”-kérdezték gyakran gyermekkoromban.
„Óvónéni!”-válaszoltam erre mindannyiszor.

És ez így lett! És így is van azóta is!
Talán azért, mert elégszer ismételtem, talán, mert ez az én dolgom a világban. Ez utóbbiban hiszek én. Hálás vagyok az immár 32 éve történő folyamatos tanulásért, a közel 20 éve tartó óvónői munkáért és azért, hogy egymásra találtunk én, a hivatásom és a Waldorf pedagógia. A gyermekekkel töltött mindennapok tanítottak meg arra, hogy több van a gyermekekben, mint sem gondolnánk… Az antropozófiai alapokon nyugvó gyermekismeret révén a mindennapokban is alkalmazhatom ezeket a tapasztalatokat, ismereteket. Így lehetek része annak, amikor a gyerekek mutatják meg, hogy mivé akarnak válni.
Fontos nekem, hogy földi életem mindhárom aspektusa ápolásra kerülhessen, hogy a bennem lévő fizikait-lelkit-szellemit egy olyan, magam köré formált világban élhessem meg, amelyben mindent a szeretet ereje hat át és hogy ebben nevelhessem, ápolhassam

„… a holnapot a mában, a szellemet az anyagban, a szellemi létet a földi életben…”

(Dr. Rudolf Steiner)

Kovács Krisztina – óvónő

Későn érő típus vagyok, így 29 éves koromban döntöttem úgy, hogy jelentkezem az ELTE óvodapedagógus szakára. Aztán a Főiskola közben gyermekeim születtek, így óvodapedagógusként nem kezdtem el dolgozni. Sokáig otthon maradtam gyermekeimmel, hogy átélhessem annak minden gyönyörű pillanatát.

Miután gyermekeim nagyobbak lettek, egyre erősebbé vált bennem az a meggyőződés, hogy óvónő szeretnék lenni, mert a gyermekek gondozása, a velük való lét boldoggá tudott tenni.
Környezetem és családom mindig nagyon csodálta a türelmemet, melyet a gyermekek felé mutattam.
Óvónőként csupán egyetlen éve dolgozom, de ez az idő arra mindenképpen elegendő volt, hogy biztosan tudjam, óvodás gyermekek nevelésével, gondozásával szeretnék foglalkozni.

A Waldorf pedagógia régóta jelen van az életemben, hiszen mindkét gyermekem Waldorf óvodába járt, jelenleg pedig a III. kerületi Waldorf iskolában tanulnak. Nagyon nagy szerencsének tekintem, hogy Waldorf óvodában dolgozhatok, hiszen régi vágyam valósult meg ezzel.

Hiszem, hogy a gyermekek szeretete és a feléjük irányuló türelem a legfontosabb dolgok a világon, mindezek munkám alapját és lényegét is jelentik, mivel a gyermekként szerzett benyomások végig kísérnek bennünket egész életünk során, remélem, mindezzel pedig hozzájárulhatunk ahhoz, hogy testileg és lelkileg egészséges emberek váljanak belőlük a jövő számára.

 

Mester Magdolna – óvónő

„A gyermeket tiszteletben kell elfogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kel elbocsátani.”
(Dr. Rudolf Steiner)

Hitem szerint az óvodás kor „védett kor” melyben minden gyermek azt kapja ami őt megilleti. Elfogadást, törődést, követhető mintát. Éneket, mesét, játékot hogy szárnyra kaphasson képzelete és nyiladozhasson értelme.

Bánjunk velük kellő tisztelettel, tapintattal ezzel teremtve kellő alapokat majdani toleráns felnőtt létükhöz. Türelemmel, a mindennapok tartalmas ritmusával, rituálékkal segítsük őket a nevelődésük útján.

A délelőtti élményeket az ellazultság áldott állapotának kell követnie ezáltal biztosítva a test és a lélek megfelelő fejlődését. A boldog tevékeny napszak után következő elcsöndesedés egy bizalmi kapcsolatra épül melynek alapja az elfogadás. Néha a gyermekeknek nehéz lehet ebbe az állapotba kerülniük. Ám az álom többiek felől érkező áramlata magához ölelheti a még ébren lévőket is.

Vegyük körül a ránk bízott gyermekeket nyugalmas szeretettel, biztonságos környezettel melyben próbálhatják ébredező erőiket. Legyünk mi magunk is a környezet ahol növekedhetnek és ez a miliő meghitt, békés, meleg, fényes és sugárzó legyen hogy a kicsinyek benne boldogan cseperedhessenek.