Mi is az a Waldorf?
Saláta? Igen, az is. Szálloda? Igen, az is. Cigaretta márka? Igen, az is és bármilyen meglepő is, ezzel járunk a legközelebb ahhoz, ami még. Pedagógia? Igen, az is.
A stuttgarti Waldorf Astória cigarettagyár igazgatójának, Emil Moltnak a felkérésére nyílt meg a lehetőség Dr. Rudolf Steiner számára 1919-ben az első Waldorf iskola szellemi hátterének és működési struktúrájának életre hívása. Az első Waldorf iskola alapítása nem titkolt szándékkal egy „mozgalom” elindítása is volt egyben. Mozgalomnak hívható, mert egy modell megalkotása is cél volt, amely sokak számára válhat képzési formaként lehetőséggé a jövőben.
A nevelés-oktatás célja, hogy a gyermekek felnőve önmagukra szabad entitásként tekinthessenek, saját ítéletalkotásra képes személyiséggel. Talán nem mindenki tudja, mert a köztudatban ritkán emlegetjük őt ezzel a megnevezéssel, de Rudolf Steinert helyesen a doktori címével együtt illene felemlegetnünk. Főként, ha életművének számtalan írása kapcsán nyúlunk nevéhez. Steiner egy csuda világba született a mai Horvátországban található Kraljevecben (Murakirály), mert 1861.február 27-ei születésnapján az, akkor még Magyarországhoz tartozó terület volt. A Mura és a Dráva által határolt terület egy kicsi szegletében élte kisgyermekkorát egy liberális elveket valló édesapa gyermekeként.
Talán ezért, valamint születésének nehéz körülményei miatt és a kulturális és etnikai sokszínűség teremtette nyitottság empatikus légköre segítette őt abban, hogy gyermeki „ártatlansága” a maga teljes megnyilvánulásában szemlélhesse az őt körülölelő természeti, társadalmi környezetet. Ez a fajta érzékelő jelenlét a világban, az imaginatív (képekben való) világérzékelése, egész életében megmaradt és lehetővé tette, hogy szellemi, érzékfeletti minőségeket kutasson és tárjon elénk. A Waldorf Óvodapedagógia Rudolf Steiner antropozófiai („bölcsesség az emberről”) emberismeretén alapul. A Waldorf-óvodapedagógiai program és a Waldorf iskolák új kerettantervét itt lehet elolvasni.
Az antropozófia, mint megismerési út alapvetése a hármas tagoltság. A fizikai és szellemi világban egyaránt. Ez utóbbi világ az ő szemléletében nem fikció, vagy homályosan körül magyarázható találgatás, hanem tudatosan iskolázott és körültekintéssel használható érzékfeletti érzékeléssel megismerhető létező. A világról való ilyen fajta gondolkodás, érzékelés tükröződik az óvópedagógusok gyermekekkel való együtt élésében is.
A Waldorf pedagógia lehetőséget teremt arra, hogy minden gyermek kibontakoztathassa önvalóját és kíváncsi arra, hogy kivé akar válni. Ennek megnyilvánulására a legjobb lehetőség a világ tevékeny megismerése. A Waldorf óvodapedagógia fontosnak tartja, hogy természetes környezettel és beleérző nevelői lelkülettel segítse a gyermeki valót kibontakozni. Tesszük ezt azért, hogy valós ismereteket közvetítsünk és általa valós és igaz világot tapasztalhassanak az óvodás gyermekek. Ennek hatása egész lényüket átjárja és a világról azt tapasztalják, hogy az JÓ!
Mindez segíti a gyermekeket a saját érési ütemükben való fejlődésükben. A gyermekek körül értelmes munkát végző és gondoskodó figyelemmel élő nevelői jelenlét védő burokként veszi körül a csoportot. Ez teret enged annak, hogy az utánzás-játék-fantázia, akarat-érzés-gondolkodás az óvodáskor végére kibontsa azokat az erőket, amelyekkel megtörténhet az iskolába lépés.
Életünk fontos eleme a ritmus: az időről időre való ismétlődés a tevékenységekben, ami érzelmi biztonságot teremt és ezáltal a folyamatok ápolása is megtörténhet, valamint a hétköznapjainkat követő ünnepek, mint az időszakok lezárása, amik segítik a gyermekeket a világban való tájékozódásban.
Pedagógiai hitvallásunk: „…a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni, (vagy inkább repülni).” Johann Wolfgang Goethe
