Mindössze néhány hónap alatt talált új otthonra és épült fel a Gyöngyharmat Waldorf Óvoda Pilisborosjenőn, amely tavaly még az önkormányzati óvoda emeletén működött.
Az erős szülői összefogás, és a folyamatos közösségi munka eredményeként, szeptemberben a huszonöt kisgyerekből álló csoport, az óvónőkkel együtt már be is költözött a Budai úti épületbe. „Talán az volt a titok, hogy tudtuk: a gyerekeinknek építjük.” – mondta Molnár András, aki az óvoda tervezésében és a kivitelezés felügyeletében is nagy szerepet vállalt. „Márciustól kezdve minden szombaton itt ástunk, betonoztunk, építettünk az apukákkal. Én hétköznap is itt töltöttem 2-3 órát, érdekes volt végigkövetni minden állomást, hogyan valósul meg egy papírra vetett terv. Gergő, akinek a kisfia szintén a Gyöngyharmat oviba jár, a vállalkozókkal tartotta a kapcsolatot és a kivitelezést vezényelte. Voltak nehézségek, de valahogy mindig megoldottuk.”
Pedig az indulás nem volt könnyű. Az már a kezdetekkor egyértelmű volt, hogy banki hitel nélkül esély sincs arra, hogy új óvoda létrejöhessen. Miután a szülői kör megszavazta és bevállalta a 30 milliós hitel felvételét, az óvodát fenntartó egyesület megvásárolta a kertes házat, ami csodás volt ugyan, de még közel sem volt alkalmas arra, hogy óvodaként működhessen. Sok pénz hiányzott az építkezéshez. Így aztán alakult egy anyukákból álló pályázatíró csoport, akik folyamatosan figyelték a pénzszerzési lehetőségeket. Nem hiába, idővel két német cég is megtámogatta az óvodát: a németországi Sofware AG Stiftung 12,5 millió, a Freunde der Erziehungskunst Rudolf Steiners 2,5 millió forinttal, ráadásul a Pilisborosjenői Önkormányzat további 2,5 millió forinttal segített. 
Miután szülői adományok és kölcsönök is érkeztek, tavasszal megkezdődött az építkezés. „Én végig bizakodó voltam!” – emlékezett vissza a kezdetekre Verba Judit, aki szülőként és a Pilisborosjenői Waldorf Egyesület elnökeként is az egyik irányítója volt az eseményeknek. „Azt gondolom, hogy ez egy hatalmas tanulás volt nekünk. Amit az apukák munkában beletettek, az elképesztő, egész nyáron dolgoztak. Hiszem, hogy minden szülői közösségben ott van ez a teremtő erő, és nincs lehetetlen. Mert ez nem pénzkérdés, hanem hogy megvan-e a bizalom, a lendület, a kitartás. Nekünk megvolt.”
Amikor a csapat augusztus végén szembesült azzal, hogy elfogyott az építkezésre szánt keret, de még jó néhány dolog hiányzik, újabb lendületre volt szükség. A segítség gyorsan megérkezett, és két nap alatt összegyűlt a hiányzó összeg: olyan szülők is támogatták az óvodát, akiknek a gyerekeik már nem, vagy soha nem is jártak a Gyöngyharmat Waldorf Óvodába. Volt, aki a burkolólapokat, volt, aki a kilincseket és volt, aki a függönykarnisokat fogadta örökbe. Szeptember második hetére az óvoda felkészült a gyerekek fogadására.
„Annak ellenére, hogy látom: ez egy csoda, ami itt történt, az első pillanattól kezdve nem volt bennem kétség, hogy ez a közösség mindent megtesz azért, hogy az óvoda létrejöjjön.” – mesélte Tóth Bea óvodavezető. „Példaértékű volt, hogy három évig az önkormányzati óvoda tolerált minket, és szeretettel fogadtak. Hálás vagyok nekik ezért, de már a kezdetekkor tudtuk, hogy a magunk útjára kell lépnünk. Most megtapasztalhatjuk, hogy milyen is az, amikor a magunk zsivajában és a magunk csendjében létezünk. Fantasztikus érzés!”
Bea azt is elmondta, hogy a három óvónőből és egy segítőből álló nevelői kör szeretné, ha az új óvodát minél többen megismernék. Tervezik, hogy aktívan bekapcsolódnak a Waldorf óvónőképzésbe, és régiós óvodatalálkozót is szerveznek. A jövőben pedig talán a bővülés is szóba kerülhet. De erről először az apukákat kell megkérdezni…
