POllák-Tóth Annamária

délelőttös óvónő, óvodavezető

A Waldorf-pedagógiával a gyermekeim születésekor ismerkedtem meg és először szülőként tapasztaltam meg ennek a pedagógiának a biztonságot adó, szeretetteljes, alapvető képességeket finoman kibontakoztató, komplex szemléletét és gyakorlatát. A solymári tanulóéveim és a Waldorf-óvónői munkám pedig csak megerősítette bennem, hogy a pedagógiai munka gyönyörű hivatás.

A Gyöngyharmat óvodában szeretnék olyan környezetet teremteni a gyerekeknek, ahol szeretetben, a koruknak megfelelő, a fejlődésüket támogató egészséges határok között növekedhetnek, minél több időt töltve a természetben.

Szeretnék olyan óvó néni lenni, aki építő értékeket közvetít és örömmel fordulnak hozzá a gyermekek és a szülők is.

Réczey Luca Regina

délelőttös óvónő

Etyeken, egy kis faluban nőttem fel, a gyerekkoromat a természet közelében töltöttem. Már kisgyerekként találkoztam a zenével és a művészetekkel a helyi művészeti iskolában, ahol zenélni, kézműveskedni tanultam. Állítólag már ovis koromban óvó néni szerettem volna lenni, de erre a hívásra csak 21 éves koromban kezdtem el igazán hallgatni.

Ekkor találtam rá a solymári Waldorf Pedagógiai Intézet nappali képzésére, és ekkor találkoztam először közelről a Waldorf pedagógiával és az antropozófiával. A képzésen végre azt éreztem, a helyemen vagyok. A Waldorf pedagógia és a nevelés művészete igazi hivatásommá vált, az életemet aligha tudnám már másképp elképzelni. A Waldorf pedagógiában ugyanis összhangra talált mindaz, ami számomra addig fontossá vált az életben: a művészetek, a zene, a természettel élés, az ember- és önismeret, a spiritualitás, az élő közösségben levés és természetesen a gyermeknevelés varázsa.

Pedagógiámban igyekszem azt adni, amit én is kaptam gyerekként a szüleimtől: türelmet, időt, és hitet abban, hogy bármire képes vagyok.

Kollár Lili Róza

délutános óvónő

Óvodától érettségiig Waldorfban nevelkedtem, két testvéremmel együtt. Szüleim is sokat voltak jelen a Waldorf világában, anyám mint Waldorf óvónő, apám mint fafaragó tanár.

Egész életemben fontos szerepet töltött be a művészet, szeretek kézimunkázni, kézműveskedni, rajzolni, festeni és a zene is közel áll hozzám, hiszen öt évig fuvoláztam és kórusban énekeltem.

Az alkotásnak szinte minden ágát szeretem.

Érettségi után azt hittem a művészetekben találom majd meg az utamat, de valahogyan újra és újra gyermekek mellett kötöttem ki. Ekkor jöttem rá, hogy a gyermekek nevelése a legnagyobb művészet, hiszen itt az összes művészeti ág egyszerre valósul meg.

Így jutottam el az ELTE Óvodapedagógus szakára.

Úgy érzem, hogy óvónőként meg tudom teremteni a gyerekeknek azt a varázst, amit én kaptam a Waldorftól.

Óvónőként szeretném megteremteni azt a közeget amelyben a gyerekek igazán gyerekek tudnak lenni, felszabadultan és biztonságban. Szeretettel és odaadással vagyok jelen mindennapjaikban, támogatva a testi és lelki egészségüket, segítve a kiteljesedésüket.

Kovács Krisztina

óvónő, gazdasszony

Későn érő típus vagyok, így 29 éves koromban döntöttem úgy, hogy jelentkezem az ELTE óvodapedagógus szakára. A Főiskola közben gyermekeim születtek, így óvodapedagógusként nem kezdtem el dolgozni. Sokáig otthon maradtam gyermekeimmel, hogy átélhessem annak minden gyönyörű pillanatát.

Miután gyermekeim nagyobbak lettek, egyre erősebbé vált bennem az a meggyőződés, hogy óvónő szeretnék lenni, mert a gyermekek gondozása, a velük való lét boldoggá tudott tenni.

Környezetem és családom mindig nagyon csodálta a türelmemet, melyet a gyermekek felé mutattam.

Óvónőként csupán három évet dolgoztam eddig de ez az idő arra mindenképpen elegendő volt, hogy biztosan tudjam, óvodás gyermekek nevelésével, gondozásával szeretnék foglalkozni.

A Waldorf pedagógia régóta jelen van az életemben, hiszen mindkét gyermekem Waldorf óvodába járt, jelenleg pedig az Óbudai Waldorf Iskolában tanulnak.
Nagyon nagy szerencsének tekintem, hogy Waldorf óvodában dolgozhatok, hiszen régi vágyam valósult meg ezzel.

Hiszem, hogy a gyermekek szeretete és a feléjük irányuló türelem a legfontosabb dolgok a világon, mindezek munkám alapját és lényegét is jelentik, mivel a gyermekként szerzett benyomások végig kísérnek bennünket egész életünk során, remélem, mindezzel pedig hozzájárulhatunk ahhoz, hogy testileg és lelkileg egészséges emberek váljanak belőlük a jövő számára.

Együtt

A konferencia munkák és a mindennapi életünk során azon dolgozunk, hogy valóban óvói és követhető mintái lehessünk a ránk bízott gyermekeknek. Együttműködésünk pedig az egész óvodai közösség szerveződését támogassa és inspirálja.